Helló!

Mivel már rengeteg (2!) bejegyzést írtam CSAK a zenéről, most hatalmas csavarral a... KÖNYVEKRŐL lesz szó.

Ebben a témában már határozottan van kedvencem, Christopher Paolioni a világ egyik legfiatalabb bestsellerszerzője egyetlen könyvsorozata az Örökség érdemli ki ezt a helyet.

ERAGON

Első részében megismerkedünk Eragonnal, aki amellett, hogy a regény névadója, meglepő módon a főszerepet is betölti. Egy szép napon gyanútlanul vadászik az erdőben szerencsétlen szarvasokra, mikor belebotlik egy furcsa kőbe. Miután megpróbálja rásózni a nem mindennapi szikladarabját a faluba látogató kalmárokra, s e téren kudarcot vall, hazaviszi azt. Remekül elvannak újdonsült berendezési tárgyával, míg az az éjszaka közepén úgy nem dönt, felfedi sárkánytojás mivoltát és egy kék színű kis sárkány bújik ki belőle. Miután Eragon családja egy harapós bestiával bővül, kezdetét veszi az izgalmakkal teli sárkánynevelés. Persze eközben az országban uralkodó gonosz király is értesül a dologról, s így már közel sem lesz unalmas a történet folytatása...

Egyelőre ez a spoiler mentes bevezetés, melyet így, hogy kb. 1 éve olvastam, elég hiányosan fogalmaztam meg. Remélem, sikerült mindenkit elrettentenem attól, hogy elolvassa ezt a szörnyű és dögunalmas kötetet, melyet a kitartó olvasó három további hatalmas csalódást okozó könyvvel fokozhat.

Na jó.., igazából egy csodálatos alkotásnak tartom, szépen felépített világgal, kidolgozott karakterekkel, kevés nyállal és rengeteg vérrel (nem vagyok oda a romantikus könyvekért), valamint az író által kitalált nyelvekkel, gyönyörű tájleírásokkal és irtózatos mennyiségű kalanddal.

Ha megnéztétek a filmet, és tetszett (ami valljuk be nem valószínű), garantáltan nem fogtok csalódni a könyvben.

Ha láttátok a filmet, és nem tetszett (ami nem meglepő), akkor se mondjatok rögtön nemet a regényre, adjatok neki egy esélyt, hiszen százszorta jobb, mint az adaptációja.

Leszögezném, nem szeretném leszólni senki munkáját, biztosan nehéz lehet besűríteni 500 oldalt egy 100 perces filmbe, de azért ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle, ha legalább a karakterek kinézetére és a cselekményre figyeltek volna...egy kicsit.

Ennyit erről, ha lesz rá igény (ami legalább annyira meglepne, mintha ezek után csinálnának második részt), szívesen írnék még erről a sorozatról egy kibeszélést.

Mindenesetre ez a regényciklus különleges a számomra, és örök kedvenc marad.